Bemutatkoznak az elsős tanítók

Tanítók:

4.a    Czeglédyné Hőgye Mariann

Tanítói diplomámat 1993-ban vettem át Győrben az Apáczai Csere János Tanítóképző Főiskolán.

A több évtizedes gyermekek között eltöltött idő alatt sokszor tapasztaltam, hogy a tehetség jeleit mutató tanulók viszonylag nagy hányada elkallódik. Ezt nem tudtam elfogadni, ezért munkám mellett újra beültem az iskolapadba és 2012-ben tehetségfejlesztő szaktanácsadóként sikeresen diplomáztam a Nyugat-magyarországi Egyetem Benedek Elek Pedagógiai Karán.

Jelenleg a 4. a osztályfőnökeként iskolaotthonos formában matematikát, környezetismeretet, rajzot, technikát és erkölcstant tanítok, valamint hosszú évek óta saját évfolyamomon vezetem a matematika szakkört.

Nyitott vagyok az új módszerekre, s ha nem érzem öncélúnak, akkor beépítem tanóráimba, de tanítói hitvallásom alapvetően a hagyományokra épül.

Vallom, hogy a legnagyobb ereje az emberi szónak, szeretetnek és a hiteles jelenlétnek van. Akármennyit is változott az anyagi világ körülöttünk az emberi lélek alapvető szükségletei ugyanazok maradtak.

Célom, hogy reális önismerettel rendelkező, nyugodt, nyitott és boldog gyerekek kerüljenek ki a szárnyaim alól, akik megtapasztalhatják életük valamely területén azt a sikerélményt, ami erőt ad nekik esetleges gyengeségeik leküzdéséhez.

Mottóm:”A gyermek feje nem edény, amit meg kell tölteni, hanem fáklya, amit lángra kell lobbantani.” (Galilei)

 

4.b    Kallainé Kovács Magdolna

33 éve végeztem az Esztergomi Tanítóképző Főiskolán tanító- könyvtáros szakon.

Jelenlegi osztályomban a 4. b-ben a matematika, környezetismeret, testnevelés, erkölcstan tantárgyakat tanítom. Szeptembertől elsős tanító néni leszek.

Harmadik éve dolgozunk együtt osztályommal. Oktató nevelő munkámban törekszem arra, hogy tanóráimat, foglalkozásaimat, a gyerekekkel való együttléteket a jó légkör, a különböző képességeknek megfelelő, sokszínű tudás átadása jellemezze. Osztályom közösségét, az egymás elfogadását, sok iskolán kívüli tevékenységgel iparkodom erősíteni.

Szeretném, ha leendő tanítványaim számára is az iskola olyan hely lenne, ahol játékosan tanulhatnak meg logikusan, kreatívan gondolkodni. Ebben segít az osztályomban induló Sakkpalota program is. Célom, hogy osztályunk olyan hely legyen, ahol a gyerekek megtapasztalhatják a jól végzett munka sikerét. Megtanulnák, hogy a legkisebbeknek is vannak kötelességeik, és bizony a kudarc is hozzátartozik az élethez, de ezt is le lehet küzdeni. Fontosnak tartom, hogy tanítványaimat úgy neveljem, hogy önmagukkal és másokkal is harmonikus kapcsolatban éljenek.

Ehhez a munkához szeretném a szülők támogatását is megnyerni.

Mottóm: „Az iskola arra való,  hogy az ember megtanuljon tanulni, hogy felébredjen a tudásvágya, megismerje a jól végzett munka örömét, megízlelje az alkotás izgalmát, megtanulja szeretni, amit csinál, és megtalálja azt a munkát, amit szeretni fog.” (Szentgyörgyi)

 

4.c    Horváth Irén

Tanulmányaimat 1980-ban fejeztem be a Vitéz János Tanítóképző Főiskolán rajz és pedagógia szakos tanítóként. 37 év tanítási tapasztalattal rendelkezem.

Célom az, hogy oktató nevelő munkámmal elérjem, hogy tanítványaim felnőttként is megállják helyüket az életben. Jelenleg a 4. c osztály osztályfőnöke vagyok, ahol matematikát, magyart, környezetismeretet, testnevelést, éneket, erkölcstant tanítok.

Több mint 20 éve vezetem az alsós rajzszakkör munkáját. Szakköröseim minden évben kiemelkedő eredményeket érnek el városi és megyei rajzversenyeken, pályázatokon.

Pályafutásom alatt sok továbbképzésen gyarapítottam tudásomat. Tanóráimon folyamatosan alkalmazom a korszerű tanulási módszereket, és a modern technika által nyújtott lehetőségekkel élve játékos, érdeklődést keltő ismeretnyújtásra törekszem. Munkám során igyekszem a tehetséges és a lassabban haladó gyerekeket képességeiknek megfelelően fejleszteni.

Fontos számomra a jó tanórai légkör megteremtése és tanítványaim sokoldalú megismerése. Ennek érdekében számos iskolán kívüli programot szervezek gyerekeimnek (Csíki park, Bűvösvölgy, Esélyegyenlőségi nap).

Mottóm: „Gyermek neveléskor emlékeznünk kell, hogy nem a jelenlegi életre nevelünk, hanem a jövőbelire….Mi a jövőre való gyermekneveléssel jobbítjuk meg a világot.” (Kant)